2011. december 10., szombat

kell még egy perc, hogy elmondjam mit érzek, hogy mióta elmentél, már semmit nem érek! semmit nem értek, de ugyanúgy remélek, mert minden este feltörnek az emlékek. a közös órák, ahogy szemembe néztél, ahogy magadhoz öleltél, úgy éreztem, szerettél. nevettél velem, megfogtad a kezem. elhitetted: örökké itt leszel nekem, mégis elmentél, és egyedül maradtam.. fájdalmam nem lehet megmérni a szavakban..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése