ez volt az. az én tündérmesém ami halálra volt ítélve. a fiatalkori szerelem, az első igazi érzés mely eluralkodik feletted.. de bárhogy is harcolsz, a páncél egyszer eltörik s végetér a harc a szerelemér. nem vagy már elég erős és tulságosan fájnak a hegek ,hogy még egy lépést is tegyél. de végül nem te, hanem ő adja fel s lép ki a csatatérről egyedül hagyva téged a magánnyal. de ne félj,töröld le a könnyeid. egy nap valaki megfogja köszönni neki, hogy elengedett!