Álmomnak az vetett véget, Hogy leestem puha ágyról.
Nem tudok írni vidámat; Se magamról, se nem másról.
Nincs, ki hallgassa imámat Egy szerethetőbb világról.
Nem tudok írni rosszat, És nem tudok írni jót.
Nem tudok ma sem gonoszat, És nem tudok vigasztalót.
Nem tudok máma nevetni; Ma csak síráshoz van kedvem.
De mindig tudok szeretni; Csak mások nem tudnak engem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése